Az erdő minden bizonnyal magában rejtegette ezt az ismeretlent már évszázadok óta. Hogy azalatt az idő alatt hányan érezhették azt, amit ott én, megbecsülni se tudom. A saját társaságomon láttam, hogy a légkör mindenki szívére rátelepedett, akár hittel, akár szkeptikusan fordult kifelé. Ösztönösen nem jártkált már senki egyedül. Főleg Deena nem. Ő már saját bőrén tapasztalta, hogy ez a hisztéria, valós vagy valótlan alappal, de képes ölni.
A feszültség eleinte fokozódott mindenkiben, a frusztráció emberről emberre terjedt, akár egy prion, meg egy félelem nélküli emberhez érve félelmet táplált a szívébe. Senki se érezte már otthonosnak ezt a helyet. Azonban amint megérkezett a többi csapat, ezeket a lélekszaggató érzéseket elnyomták, s csak néha tört elő egy két emberben. Bennem érdekes módon nem volt semmifajta frusztráltság. Egyre inkább vonzani kezdett az erdő. Afféle vágyódás volt oda, ami a biztos veszedelmet rejtett magába. Minél tovább járt az eset a fejemben, annál elkerülhetetlenebbnek éreztem, hogy az erdőben maradjak. Afféle poe-i perverzió. Az az érzés, mely akkor kerít hatalmában, mikor egy meredek sziklafal peremén szemünk a legmélyebb űr alját pásztázza:
"Csak egy gondolat: annak a gondolata, mik lennének érzéseink az esés zuhanó sodródása alatt ilyen magasságból; és ezt az esést, ezt a bukó megsemmisülést, éppen azért, mert a halál minden kísértő és szörnyű képei közül, melyek valaha felmerültek fantáziánkban, a legkísértőbbet és legszörnyűbbet jelenti - éppen azért most a legvadabb hévvel kívánjuk; s mivel értelmünk parancsolóan visszariaszt a meredély széléről, éppen azért annál mohóbban közelgünk feléje. Nincs szenvedély, oly démoni módon türelmetlen, mint azé, aki egy szakadék partján borzadva így kéjeleg a zuhanás gondolatában. Kísérletet tenni csak egy pillanatra is a gondolkodásra annyi, mint elveszni kikerülhetetlen; mert a gondolkodás csak arra sürgethet, hogy vissza kell tartani magunkat: és, mondom, éppen ezért nem tudjuk magunkat visszatartani"
Mint egy kíváncsi fiatal, mikor agykébító, zsigerfeszítő illegális szerekkel telezsúfolt asztal előtt ül, és szétpattannak az idegei, mikor megpróbálja elképzelni: vajon mit is tapasztalna ezeknek a kéjszereknek a hatása alatt? Mi menne végbe szervezetében? Milyen pusztító, öngyilkos álom táncolna szeme előtt, ha hagyná őket uralkodni sejtjein?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése